Páratlan Ajándék
Tudatosan. de legyen finom. és édes. na és...

Jogaim vannak…

2009 február 12. | Szerző:

 


Gyorsan, hektikusan élek. Jó lenne, ha több órából állna a nap, és maximális lenne a stamina pontszám.De mivel ennyiből áll, megpróbálok minél több dolgot belezsúfolni. Két dolog szent: a gyerek és az evés. Ebből következik,(nem az hogy megeszem a gyereket) hogy ezekre tudatosan lassítom magam. Nehéz, mintha a fogamat húznák, annyira ideges tudok lenni a szöszmötöléstől. De bizonyos sebesség fölött összemosódik a táj. Szeretteinkel lenni, enni szintén veszít a minőségéből, ha gyalogkakukkban nyomjuk.



Úgyhogy szereztem egy Slow Food könyvet, hogy kiműveljem magam lassú és gourmet csigának.






A Slow Food az a nemzetközi mozgalom, amely az egyes országok és régiók étkezési hagyományainak, a helyi “étkultúrának“, a “gasztrokulturális” sokrétűségnek a megőrzése, védelme érdekében jött létre. A helyhez kötődő termények, termékek, élelmiszerek, ételek, étkezési hagyományok támogatására alakult civil szerveződés
A helyi értékek védelme Magyarországon még fontosabb, mint sok más országban. A globális hatások, a gazdasági világverseny körülményei között a hagyományos, jó ízű, megszokott termékek háttérbe szorulnak, és kellő támogatás nélkül végleg el is tűnhetnek.
Mindezekkel a Slow Food – az agrár-marketingtõl a helyi gazdasági érdekek védelmén túl az ízlés és kultúra támogatásáig, az „ember-szabású” életmód elosegítéséig – egy nagyon átgondolt, sokrétű küldetést valósít meg.
A küldetés fő elemei: a biodiverzitás védelme, az íz-nevelés, a termelők és fogyasztók szorosabb kapcsolatának biztosítása.






A Slow Food alapgondolata szerint jogunk van az ízekhez, a nyugodt étkezéshez, mint a rohanó élettel szembeni elsõ lépéshez. Jogunk van a biológiai sokféleséghez, a helyi, kis közösségek által megtermelt termények és termékek megóvásához. Jogunk van a városok nyugalmának, a gasztronómiai és más kulturális értékeknek a védelméhez. Meg kell kímélnünk magunkat a gyorsétkezdék egyneműsítõ hatásaitól, az élelmiszer-tömegtermelés mindennapi globalizációs hatásaitól.






Tudjátok, hogy a gyanúsítottakat Mirandizálni kell. Na most a ferdén szedett részek a mi Gasztro-Mirandánk. Belépek egy étterembe legközelebb, elsorolom a jogaimat.

Címkék:

Signore Citrom, a szürke eminenciás

2009 február 10. | Szerző:

 Vannak aztán a sütiverzum szürke eminenciásai, akiknek szerény, semmitmondó külseje olyan 1-2 komponensű ízorgiát takar, ami után a legszőrösszívűbb gasztroblogger is lehidal. Ilyen az olasz citromos süti.
(A citrom, nekem szívem csücske, amúgy is minden téren nagy játékos.
A szappanfaalakúakrendjébe tartozó illatos sárga gyümölcsöt hosszú pályafutása során alkalmazták a mérgezés ellenszereként, hatásosnak vélték kígyómarás ellen, szívbetegeknek. Hatásos vizelethajtónak, izzasztónak, vérzést elállító, sebösszehúzó szernek, használták csuklás elállítására, gyógyították vele a gyulladt torkot, a reneszánsz kor elején pedig a levét a pestis gyógyszerének hitték.)
Összekötvén a kellemest a hasznossal, fogjunk 4 citromot, reszeljük le a héját, és mivel ezen a ponton már el is vesztette csinos külsejét, ki is facsarhatjuk.
Egy tálba tegyünk 2,5 dl joghurtot, egy citrom levét, héját.
Ehhez hozzáöntünk 20 dkg lisztet, 10 dkg grízt, 35 dkg cukrot, 2 kávéskanál szódabikarbónát és egy kicsi sót. Összekeverjük, míg ragacsos, folyékony masszát kapunk, ezt csak beleöntjük a kivajazott tepsibe, és 200 fokon kb 20 perc alatt kisütjük. A sütőből áradó bódító citromillattól megrészegülve elkészítjük a szirupot, ami olyan egyszerű, mint nyári napokon a megoldás: 2,5 dl víz, 25 dkg cukor, és a maradék 3 citromunk leve és héja, valamint egy kis kanál citromsav.
Egy edénybe öntjük a vizet és a cukrot- barna nádcukorral fantasztikus kesernyés, melaszos ízvilágot tudunk elérni-és a citromlevet. Felforraljuk,és megpróbáljuk távol tartani tőle magunkat, ami limonádéhívőknek kész tortúra lesz.
A sütit kivesszük a sütőből, és mint egy eszét vesztett ámokfutó, félcentinként agyonszurkáljuk. A brutális tettet nem késsel, hanem villával követjük el, aki a Helyszínelőket nézi, ne is olvasson tovább. A forró sütire rákanalazzuk a szirup felét, majd alufóliával letakarjuk a tetthelyet 15 percre. Ezután rálocsoljuk a maradék szirupot, és megint lefedjük.
Miután kihűlt, kockákra vágjuk. A legremegőbb kezű gasztroamatőrnek is max 30 perce alatt létrehozható eredmény egy olyan süti lesz, melybe ha beleharapunk, az édes-savanyú lé kicsorog a puha, szivacsos, a szélein mégis ropogós tésztából.
Az igazán hedonisták citromfagylalttal és cukrozott citromfű-levélkékkel fogyasztják.

Tökös, csokis…kex.

2009 február 10. | Szerző:

 „Zsanna vagyok, 33 éves, kekszevő.” Ez lenne a kezdőszövegem az Anonim Süteményfüggők gyűlésén. Folytatnám mint a körünkben nagyrabecsült szakértő, G.A.: a csokisat, a mogyorósat, a lukasat, a töltöttet…a narancsosat, zabpelyheset, korpásat…
Sok mindent tudok felhozni mentségemre.
1. Családon belül erősödik a biomozgalom, ezzel egyenes arányban csökken a bolti készkekszek vásárlása. (A nagyszülők is megfertőződtek.)
2. Közel költöztünk a sulihoz, ezért folyamatos nálunk a siserehad, akik persze rohantukban szívesen felmarnának ezt-azt. Ha jót akarunk az idegeinknek és a bútorszövetnek-ez a kettő összefügg-akkor valami nemhabosegyszerűenmegfoghatóehetőt adunk.( Persze csak amikor nincsenek a kisház tetején,ott már mindegy.)
3. Én- bevallom, hiszen ez már aligha súlyosbíthat a helyzetemen- kávézom. Sokat. Márpedig amellé valamit eszegetni kell… alighanem a teázók is szembekerülnek ezzel a gyötrő ténnyel. (Az élet nehéz. )

Bár most éppen 25 fok van kint, én szigorúan ragaszkodom a novemberi képzettársításokhoz, és sütőtökös kekszet készítek. Ugyan többlépcsős, de ezért is anyuka-üzemmódos: míg megsül a tök, lehet mosni/főzni/netezni 🙂
I.
40 dkg liszt (Ecofood tönköly fehérliszt)
10 dkg csoki (Lindt egészmogyorós tej)
2 tk szódabikarbóna
csipet só
3 tk fahéj
II.
10 dkg margarin (Liga)
40 dkg cukor ( a legandalítóbb őszi íz: barnacukor-vaníliáscukor felezve)
40 dkg tök

további extrák: dió. mazsola, zabpehely, mandula, kandírozott gyümölcs…és a lejtőn nincs megállás.

Sütőben kisütöm a tököt, (de az se baj, ha előző napról búslakodik) és összekeverem az első csoportot. A tábla csokit rusztikus apró darabokra tördeljük, és igen, megálljuk hogy a szánkba rakosgassuk, ezzel elszabotálva a keksz világrajöttét.
Utána egy másik edényben összekeverjük a tököt meg a többit. Ezt a ragacsos, cukortól és sülttöktől illatozó masszát szintén nem esszük meg (ez a süti kész jellempróba), hanem nagyon óvatosan összeforgatjuk a másik csoporttal.

És kész, nem kell tovább szenvednünk, mehet a 170 fokos sütőbe 20-25 percre.
Kiskanálnyi gömböket szoktam formázni, sütőpapírra. Pár perc múlva olyan illat fog szálldosni, hogy nem győzöd kivárni a húsz percet. Ilyenkor lehet fahéjas-habos kávét főzni, vagy egy narancsos Lapsang Suchongot.
Ebből az adagból 50-60 keksz lesz, azt nem számítva, hogy hány százalék akad fenn a minőségellenőrzésen. (vagyis még melegen eltűnik a szakács szájában). Na és ott a személyzet…az én kuktám például természetbeni fizetségért dolgozik.

Címkék:

Forma ami megTart

2009 február 10. | Szerző:

 


Forma, ami megTart









Az angol tart szó jelentése:

tart 1. fanyar, kesernyés, savanykás

tart 2. keserű, csípős, maró

tart 3. gyümölcslepény, torta

Nem tudom, mi a jó szó arra a tortára, aminek ropogós alapja kör alakú, recés szélű formában sül ki. De csinálni tudom. Van nekem belőle egy verhetetlen flamand almás-rácsosom. Ami nagy. Én pedig a kicsi, tenyér méretű tortácskákra hegyeztem magam már mióta. Egyrészt mert ebből egyszerre több ízesítésűt is lehet csinálni, márpedig nálunk csak egyben értenek egyet: hogy mindenki másfajtát akar. Apám citromosat, nagynéném vaníliásat, én kávésat, Gergőnek mindegy, csak s-el kezdődjön és i-re végződjön, de az legyen csokislekvárosgyümölcsös. Eszterlány nem nyilatkozik. Szóval vettem én 6 kicsi formát, vajaztam, sütöttem, aztán vakartam, feszegettem, nagykéssel döfködtem. Hiába. A tészta úgy döntött, egybeforr a formácskával, úgy hogy egy nukleáris robbanófej se távolíthatja el őket egymástól. Ásó, kapa, kisformácska. De aztán eljött a nap, amikor is forradalmi változásokat eszközöltem a recepten.( Hogy miben áll a változás, azt ne kérdezze senki, mert az eredetit elfelejtettem.)


Hideg vaj ¾ csésze, 1,2 cm-es darabkákra vágva

Liszt 2 csésze

Cukor ¼ csésze

Só kis teáskanállal

Jéghideg víz 1/3 csésze


Ha összevegyültek a hozzávalók, a vizet apránként kell adagolni, mert –és hiába mondjátok hogy én összeesküvéselmélet-hívő vagyok,mert igenis! -a liszt nem mindig ugyanolyan. A tésztának olyan állagúnak kell lennie, hogy elváljon az edénytől, és lehet hogy ehhez nem fog annyi vizet felvenni. Kivajazom a kis formácskáimat, liszt nem kell, mert így ropogósabb. Következik az elmaradhatatlan szurkálás, hogy ne duzzadjon fel, és be a sütőbe 200 fokra, 20 percre nagyjából. Ha teljes kiőrlésű vagy új liszttel kísérletezek, akkor tűpróbáig sütöm. Aztán kiveszem őket a formából, EGY mozdulattal, és ezt nagyon bííííííírom! Most a kreatív rész jön. Körülbelül mindent rátehetsz, ami gyümölcs és desszert néven fut. Ha terhes vagy, jöhet az uborka, a sósakról máskor esik majd szó. Most lett vaníliapuding-áfonyazselével, csokikrémes kávés, és fahéjas-almás.

Rózsavizes süti tövissel

2007 október 31. | Szerző:

Hétvégén rózsavizes-szezámos süteményt sütöttem.



  A recept egyáltalán nem bonyolult-egyébként innen az nlc fórumról van- nem is kell hozzá sok minden:

  •  vaj,
  • szezámmag,
  • liszt,
  • porcukor,
  • és 3 kanál rózsavíz.

Vélemények:

 

-Finom, kérek még. Fúj, mégse kell több! –kamasz lányom

-Rettenetes, mi ez a parfümizű izé? – apám, a bioagitátor

-Szerintem töpörtyűízű… -laktovegetáriánus párom

-Nekem nagyon ízlik! –gigamegakonzervatív nagynéném

 

Mint régen kiskorunkban az összekötősdi játék, amikor a szakácsnőhöz kellett húzni a fakanalat. Csak nálam mindenki a tőle elvárhatóhoz homlokegyenest ellenkező véleményen volt. Mondjuk az én családomat nézve ez nem is szokatlan.. J

 

Ez csak egy sütemény. Alapítványt létrehozni is valami hasonló.

Fogd az alábbikat:

 

  • egy csomó jószándék, amennyi csak van otthon
  • tenniakarás
  • sok szép elképzelés, de vigyázz, válogasd ki a naivitást
  • idő, nagy adag (mástól elvéve, emiatt morgás innenonnan)
  • kedves emberek, hasonló gondolatokkal (ha vannak raktáron, ha nincs az baj, mert eléggé hiánycikk Jj)
  • 1db ügyvéd
  • 1 db kreatív ember (név, logó, weboldal )
  • gazdasági alapismeretek
  • kötélidegek. (a legjobb fajta ehhez a recepthez a horganyzott acél. Vagy a póké, az még erősebb. Lehet hogy fekete özvegy leszek.)

 

Először csak próbáld kitalálni, miből mennyi kell. Az összetevők aránya nagyon fontos… túl kevés időtől sületlen lesz, túl sok kreatívtól paprikás, sok naivitástól meg semmi nem lesz.

 

Egyenlőre itt tartunk. Mindenesetre a rózsavízes-szezámos süti nekem ízlett. Hogy más is megegye, ki kell hagyjam a szezámot, a rózsát, vagy a sütit.

Nem nagy ügy… J

Margarita és a BioMester

2007 október 25. | Szerző:

Tea és zacskós leves. Igazi nagyvárosi szingli újságírótanoncként ennyit tudtam főzni. Na meg Bloody Maryt, Mojitot és Margaritát. Miután megszületett a lányom, rájöttem-teljesen egyedül ám J !-hogy ez a tudás ide kevés lesz. 

Úgyhogy jöttek a  rikító zöld és sárga pépek. Viszont ez meg nekem volt kevés. Így aztán visszavonhatatlanul  megtanultam főzni, és egy csodás új világ tárult fel előttem. Családtagjaim néha talán úgy érezték, hogy jobb lett volna mindannyiunknak, ha ez a kapu nem tárul fel mégse. De már nem volt visszaút, ha szakácskönyvet láttam, nem nyugodtam míg mindent ki nem próbáltam. Na, és  amikor már minden kisujjból ment, akkor már tudtam arra is figyelni, hogy MIT eszünk. A mi szuperovinkba több táplálékallergiás gyerek  járt, ezért szinte természetes volt hogy a szülők kis ételhordóban külön hoztak enni nekik. (Ebből adódott azért pár vicces eset is, lányomba egy álmos húsvéti reggelen a konyhásnéni vagy féltucat tojást próbált beleerőltetni, mire rájöttek hogy szegény gyerek azért nem hajlandó megenni, mert ki akarja festeni.)

Itt szembesültem először azzal, mekkora gondot jelent az édesség  a cukorbeteg, laktózérzékeny vagy tejallergiás kisgyerek és főleg a szülei számára.

Pár anyukával úgy gondoltuk, mit nekünk tojásporos,tartósítós, színEzős  cukrászdai sütik, majd mi sütünk spanyolviaszt. Aha. Nem részletezném, de az első egészséges biosütik olyanra sikerültek, hogy amikor körbeadtuk,nemhogy fogyott volna, de több jött vissza.

És ismét jött a kísérletezés korszaka, és képzeljék, még mindig szóbaállnak velem a családtagjaim. Ez nem azt jelenti ám,hogy beletörődtek mindenbe, hanem hogy a sütik egyre jobbak lettek, a receptek gyűltek, a gyerekek ettek boldogan.

Akkor történt, hogy megismerkedtem valakivel, aki nemcsak igazi társam lett mindenben, de jobbá tette az életemet.
Én pont akkor éreztem úgy, hogy nagyon klassz mítingeket tudok tartani, és nagyon klasszul tudok lelkesíteni embereket hogy nagyon klasszul átrágják magukat az aznapi kásahegyen-de ez valahogy nem elégít már ki.  Egy reggel hát az elhatározásra ébredtünk, hogy alapítványt alapítunk és cukrászdát cukrászolunk mert nem vagyunk irigyek arra a rengeteg finom sütire.

Címkék: , ,

Vanília vagy rumosdió? Kend a hajadra!

2007 október 23. | Szerző:

Versenyt hirdetek! Aki meg tudja mondani, mi az az emulgeáló, az nyer tőlem valamit. Kémikusok és családtagjaik kizárva. Komolyan gondolom, éppen ezért tárgyi nyereményt is felajánlok, egy tuti új turmixgépet.

 Valamivel azért közelebb kerültem a megoldáshoz pár napja, amikor kisebb baráti társaságban verbálisan  lovagoltam kedvenc vesszőparipámon,  azaz kedvenc adalékomon. Az egyik idősebb úriember szőke barátnője felkiáltott:

-Az tudom mi az, csak nem tudom elmondani! De olyat kenünk a vendég hajára az utolsó 3 percben! Az úgy fellazít, vagy kisimít, vagy valami ilyesmi!!!

 

Na szóval, minek ez a fagyiba? A fodrászlobbi összeesküvése, hogy a hasamon át válljak hajfestésfüggővé??

Mindenesetre sikerült sokkolnunk a kóstoltató kislányt, mikor a szupermarketben megközelített minket a kis tálka technicolor fagyival.

-Szereted az eperfagyit?-kérdezte a lányomat, mire az rezignáltan legyintett:

-Régebben szerettem…de a nagypapa nem engedi. Hajlakk van benne.

 

És most senki se legyintsen, hogy én afféle tágranyílt szemű nebáncsvirág vagyok.

Mióta gyerekem van,és tudom, hogy nem csak a saját életemért vagyok felelős,  igyekszem tudatosabban élni. Sok fazettája változott ezáltal az életemnek, az egyik legfontosabb a táplálkozás területén. Rá kellett ébredjek, hogy tényleg az leszek, amit megeszek. Vagyis az épít fel engem sejtről sejtre, amit beviszek. Miért is mérgezném magam akkor egy napig is tovább zacskós levessel??

 

Mondanád csak egy „fogyasztónak” aki megvette álmai autóját, hogy tankolja meg valami sufniban pancsolt, bizonytalan eredetű, lejárt benzinnel. Felháborodottan tiltakozna. Méghogy azt az autóba? Elment tán az eszed? Hát tönkremenne a szelepfejlemosócsőkarburátor! Tudod te, mennyibe került?!

 

Na a testünk, az aztán teljesen más. Abba tankolhatunk akármiféle romlott, lejárt, értéktelen hulladékot. Elvégre a testünk, az  semmibe sem került, és kötelessége szolgálni minket kedvünkre, akárhogy is bánunk vele.

 

Szóval áll az ajánlatom. Turmixgépet egy jó magyarázatért.

Kaphatok?

2007 október 18. | Szerző:

-Anyuka, kaphatok egy „ maltodextrin, stabilizátor, E410,E407, emulgeálószer, étkezési sav”-at?

-Cicám, azt nem…

– De miért nem?

-Tudod, az nem jó neked.

-Akkor kaphatok egy „ hidrogénezett növényi zsír, térfogatnövelőszer, aroma, zselésítőanyag, sűrítőanyag”-ot legalább ?

-Nem, babám.

-De anyuka! Szeretném!!

-Majd nézünk neked valami igazán finomat, jó?

-Anyukaaaa! Akkor kérek legalább egy „koffein, aroma, aszpartam, emulgeáló”-t!

-Jaj, kislányom, tudod hogy ilyet neked nem szabad inni!

 

 

Teszt

 

1.Mit tesz az Ön gyermeke az előbb olvasható események után?

A, Őrjöng a bolt kellős közepén, és Önt szidalmazva megpróbálja kiborítani magát és a többi élelmiszert a kocsiból

B,   Szívettépő könnyeket potyogtatva szemléli a többi szerencsés csemetét

C, Néma apátiába zuhan, újra szopja az ujját, és szemeiben ott fénylik az eljövendő mániákus sorozatgyilkos minden elszántsága.

 

2. Ön mit tesz?

A. Megpróbálja hangszigetelni a gyereket, és közben rossz anyának érzi magát.

B. Megpróbálja megvigasztalni a gyereket, és közben rossz anyának érzi magát.

C. Rossz anyának érzi magát.

 

Fagyi, nápolyi,gumicukor,játékkal kombinált nyalókák… mind olyasmi, amit csemetém nagyon szeretne. Hibáztathatom, hogy csábítják a gyönyörűen csomagolt, tévében reklámozott, tényleg gusztusos külsejű édességek? És még az ízük is jó. Azt meg, hogy mitől, csak én tudom. Már ha elhiszem, ami rá van írva. E – betűkkel tisztában vagyok, de mi a fene az az emulgeálószer? Mit emulgeálnak egy szelet csokin?

És ez még csak a jéghegy csúcsa, vagy hogy stílusos legyek, a mézeskalács házikó kéménykéje. És amennyire vonzotta a boszorkány lépes- mézes ingatlana Jancsit és Juliskát, úgy tévelygek én cserfes leánykámmal a szupermarketek, kisboltok, nagyboltok édességtengerén.

 

Próbáljuk meg kizárni a konzerválószereket, adalékokat. Menjünk a cukrászdába.

Felmérjük a választékot. Leányom azonnyomban lehorgonyoz a dobostorta mellett. Elképzelem, ahogy kis egérfogai beleragadnak a cukormázba… Felhívom a figyelmét a joghurtos részlegre, bár az ötvenes évek multikolor színeiben pompázó gyümölcstorta nekem is gyanús. Kérdezek.

-Van benne tojás?

– Miért? Kérdez vissza az eladólány.

(A bennem lévő kisördög legszívesebben azt suttogná: -Az ÁTÜ küldött. Az Államközi Tojásfigyelő Ügynökség. Mindent tudunk, kövessen feltűnés nélkül! )

Inkább sóhajtok.

-Azért, mert mi olyat nem eszünk. Szóval van benne?

-Nincs.

-Aha, a tojáshabos sütikben sincs? (hát valamit csak kell a kisördögnek is, vagy megpukkad)

Most ő sóhajt. Kivágja a konyhaajtót, és ezt hallom: -Egy nő akarja tudni, van-e tojás a süteményben.

Bentről: Jaj, megint valami biobuzi? Mondd neki, amit hallani akar! Azt ha nem tetszik, ne vegye, azt kész!

 

Nem veszem, azt kész. Igen, nekem ennyi. De nem ennyi egy legörbülő szájú ötévesnek. Aki hősiesen tűrte anyukája válogatását a boltban, hagyta magát elvonszolni az utcai árustól, az aluljárós bódétól, de most már ÉDESSÉGET szeretne!

És eddig csak arról volt szó, hogy én próbálok tudatosan élni, enni, venni . Tudatosan nem juttattni a családom szervezetébe olyat, amire nincs szükség, ami árt.

A barátnőm 2 kisfia viszont táplálékallergiában szenved. A kereskedelemben kapható édességek, pékáruk 98 %-a nem ehető a számukra.   Ne is beszéljünk most karácsonyról, szülinapról, családi ünnepekről, zsúrokról.

 

Jelenleg Magyarországon nincsen olyan cukrászda, pékség vagy édességbolt, ahol táplálékallergiában szenvedők is fogyaszthatnának.

Még nincs.

Címkék:

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!