Kaphatok?

2007 október 18. | Szerző: Citranila |

-Anyuka, kaphatok egy „ maltodextrin, stabilizátor, E410,E407, emulgeálószer, étkezési sav”-at?

-Cicám, azt nem…

– De miért nem?

-Tudod, az nem jó neked.

-Akkor kaphatok egy „ hidrogénezett növényi zsír, térfogatnövelőszer, aroma, zselésítőanyag, sűrítőanyag”-ot legalább ?

-Nem, babám.

-De anyuka! Szeretném!!

-Majd nézünk neked valami igazán finomat, jó?

-Anyukaaaa! Akkor kérek legalább egy „koffein, aroma, aszpartam, emulgeáló”-t!

-Jaj, kislányom, tudod hogy ilyet neked nem szabad inni!

 

 

Teszt

 

1.Mit tesz az Ön gyermeke az előbb olvasható események után?

A, Őrjöng a bolt kellős közepén, és Önt szidalmazva megpróbálja kiborítani magát és a többi élelmiszert a kocsiból

B,   Szívettépő könnyeket potyogtatva szemléli a többi szerencsés csemetét

C, Néma apátiába zuhan, újra szopja az ujját, és szemeiben ott fénylik az eljövendő mániákus sorozatgyilkos minden elszántsága.

 

2. Ön mit tesz?

A. Megpróbálja hangszigetelni a gyereket, és közben rossz anyának érzi magát.

B. Megpróbálja megvigasztalni a gyereket, és közben rossz anyának érzi magát.

C. Rossz anyának érzi magát.

 

Fagyi, nápolyi,gumicukor,játékkal kombinált nyalókák… mind olyasmi, amit csemetém nagyon szeretne. Hibáztathatom, hogy csábítják a gyönyörűen csomagolt, tévében reklámozott, tényleg gusztusos külsejű édességek? És még az ízük is jó. Azt meg, hogy mitől, csak én tudom. Már ha elhiszem, ami rá van írva. E – betűkkel tisztában vagyok, de mi a fene az az emulgeálószer? Mit emulgeálnak egy szelet csokin?

És ez még csak a jéghegy csúcsa, vagy hogy stílusos legyek, a mézeskalács házikó kéménykéje. És amennyire vonzotta a boszorkány lépes- mézes ingatlana Jancsit és Juliskát, úgy tévelygek én cserfes leánykámmal a szupermarketek, kisboltok, nagyboltok édességtengerén.

 

Próbáljuk meg kizárni a konzerválószereket, adalékokat. Menjünk a cukrászdába.

Felmérjük a választékot. Leányom azonnyomban lehorgonyoz a dobostorta mellett. Elképzelem, ahogy kis egérfogai beleragadnak a cukormázba… Felhívom a figyelmét a joghurtos részlegre, bár az ötvenes évek multikolor színeiben pompázó gyümölcstorta nekem is gyanús. Kérdezek.

-Van benne tojás?

– Miért? Kérdez vissza az eladólány.

(A bennem lévő kisördög legszívesebben azt suttogná: -Az ÁTÜ küldött. Az Államközi Tojásfigyelő Ügynökség. Mindent tudunk, kövessen feltűnés nélkül! )

Inkább sóhajtok.

-Azért, mert mi olyat nem eszünk. Szóval van benne?

-Nincs.

-Aha, a tojáshabos sütikben sincs? (hát valamit csak kell a kisördögnek is, vagy megpukkad)

Most ő sóhajt. Kivágja a konyhaajtót, és ezt hallom: -Egy nő akarja tudni, van-e tojás a süteményben.

Bentről: Jaj, megint valami biobuzi? Mondd neki, amit hallani akar! Azt ha nem tetszik, ne vegye, azt kész!

 

Nem veszem, azt kész. Igen, nekem ennyi. De nem ennyi egy legörbülő szájú ötévesnek. Aki hősiesen tűrte anyukája válogatását a boltban, hagyta magát elvonszolni az utcai árustól, az aluljárós bódétól, de most már ÉDESSÉGET szeretne!

És eddig csak arról volt szó, hogy én próbálok tudatosan élni, enni, venni . Tudatosan nem juttattni a családom szervezetébe olyat, amire nincs szükség, ami árt.

A barátnőm 2 kisfia viszont táplálékallergiában szenved. A kereskedelemben kapható édességek, pékáruk 98 %-a nem ehető a számukra.   Ne is beszéljünk most karácsonyról, szülinapról, családi ünnepekről, zsúrokról.

 

Jelenleg Magyarországon nincsen olyan cukrászda, pékség vagy édességbolt, ahol táplálékallergiában szenvedők is fogyaszthatnának.

Még nincs.