Tea és zacskós leves. Igazi nagyvárosi szingli újságírótanoncként ennyit tudtam főzni. Na meg Bloody Maryt, Mojitot és Margaritát. Miután megszületett a lányom, rájöttem-teljesen egyedül ám J !-hogy ez a tudás ide kevés lesz.
Úgyhogy jöttek arikító zöld és sárga pépek. Viszont ez meg nekem volt kevés. Így aztán visszavonhatatlanul megtanultam főzni, és egy csodás új világ tárult fel előttem. Családtagjaim néha talán úgy érezték, hogy jobb lett volna mindannyiunknak, ha ez a kapu nem tárul fel mégse. De már nem volt visszaút, ha szakácskönyvet láttam, nem nyugodtam míg mindent ki nem próbáltam. Na, és amikor már minden kisujjból ment, akkor már tudtam arra is figyelni, hogy MIT eszünk. A mi szuperovinkba több táplálékallergiás gyerek járt, ezért szinte természetes volt hogy a szülők kis ételhordóban külön hoztak enni nekik. (Ebből adódott azért pár vicces eset is, lányomba egy álmos húsvéti reggelen a konyhásnéni vagy féltucat tojást próbált beleerőltetni, mire rájöttek hogy szegény gyerek azért nem hajlandó megenni, mert ki akarja festeni.)
Itt szembesültem először azzal, mekkora gondot jelent az édességa cukorbeteg, laktózérzékeny vagy tejallergiás kisgyerek és főleg a szülei számára.
Pár anyukával úgy gondoltuk, mit nekünk tojásporos,tartósítós, színEzős cukrászdai sütik, majd mi sütünk spanyolviaszt. Aha. Nem részletezném, de az első egészséges biosütik olyanra sikerültek, hogy amikor körbeadtuk,nemhogy fogyott volna, de több jött vissza.
És ismét jött a kísérletezés korszaka, és képzeljék, még mindig szóbaállnak velem a családtagjaim. Ez nem azt jelenti ám,hogy beletörődtek mindenbe, hanem hogy a sütik egyre jobbak lettek, a receptek gyűltek, a gyerekek ettek boldogan.
Akkor történt, hogy megismerkedtem valakivel, aki nemcsak igazi társam lett mindenben, de jobbá tette az életemet. Én pont akkor éreztem úgy, hogy nagyon klassz mítingeket tudok tartani, és nagyon klasszul tudok lelkesíteni embereket hogy nagyon klasszul átrágják magukat az aznapi kásahegyen-de ez valahogy nem elégít már ki.Egy reggel hát az elhatározásra ébredtünk, hogy alapítványt alapítunk és cukrászdát cukrászolunk mert nem vagyunk irigyek arra a rengeteg finom sütire.
Margarita és a BioMester
2007 október 25. | Szerző: Citranila
Tea és zacskós leves. Igazi nagyvárosi szingli újságírótanoncként ennyit tudtam főzni. Na meg Bloody Maryt, Mojitot és Margaritát. Miután megszületett a lányom, rájöttem-teljesen egyedül ám J !-hogy ez a tudás ide kevés lesz.
Úgyhogy jöttek a rikító zöld és sárga pépek. Viszont ez meg nekem volt kevés. Így aztán visszavonhatatlanul megtanultam főzni, és egy csodás új világ tárult fel előttem. Családtagjaim néha talán úgy érezték, hogy jobb lett volna mindannyiunknak, ha ez a kapu nem tárul fel mégse. De már nem volt visszaút, ha szakácskönyvet láttam, nem nyugodtam míg mindent ki nem próbáltam. Na, és amikor már minden kisujjból ment, akkor már tudtam arra is figyelni, hogy MIT eszünk. A mi szuperovinkba több táplálékallergiás gyerek járt, ezért szinte természetes volt hogy a szülők kis ételhordóban külön hoztak enni nekik. (Ebből adódott azért pár vicces eset is, lányomba egy álmos húsvéti reggelen a konyhásnéni vagy féltucat tojást próbált beleerőltetni, mire rájöttek hogy szegény gyerek azért nem hajlandó megenni, mert ki akarja festeni.)
Itt szembesültem először azzal, mekkora gondot jelent az édesség a cukorbeteg, laktózérzékeny vagy tejallergiás kisgyerek és főleg a szülei számára.
Pár anyukával úgy gondoltuk, mit nekünk tojásporos,tartósítós, színEzős cukrászdai sütik, majd mi sütünk spanyolviaszt. Aha. Nem részletezném, de az első egészséges biosütik olyanra sikerültek, hogy amikor körbeadtuk,nemhogy fogyott volna, de több jött vissza.
És ismét jött a kísérletezés korszaka, és képzeljék, még mindig szóbaállnak velem a családtagjaim. Ez nem azt jelenti ám,hogy beletörődtek mindenbe, hanem hogy a sütik egyre jobbak lettek, a receptek gyűltek, a gyerekek ettek boldogan.
Akkor történt, hogy megismerkedtem valakivel, aki nemcsak igazi társam lett mindenben, de jobbá tette az életemet.
Én pont akkor éreztem úgy, hogy nagyon klassz mítingeket tudok tartani, és nagyon klasszul tudok lelkesíteni embereket hogy nagyon klasszul átrágják magukat az aznapi kásahegyen-de ez valahogy nem elégít már ki. Egy reggel hát az elhatározásra ébredtünk, hogy alapítványt alapítunk és cukrászdát cukrászolunk mert nem vagyunk irigyek arra a rengeteg finom sütire.
Oldal ajánlása emailben
X